30. rész: Párizs, a szerelem városa (I.rész)

Sziasztok! Elnézést kérek ismét a késésért, de alig volt időm. :(

Ez a rész Párizsban játszódik, szóval az egésznek elég franciás és romantikus hangulata lesz! :D Sok képet tettem bele, hogy még jobban el tudjátok képzelni a dolgokat.

Remélem elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást! 

~Mrs.Horan

Nem bírtam aludni. Egész éjszaka csak az járt a fejemben, hogy ma utazok Zaynnel az álomvárosomba. Még mindig alig hiszem el. Pár napja még azt sem tudtam, hogy kit választok, és most utazok Párizsba a szerelmemmel. Ez olyan mint egy álom. Mintha nem is valóság lenne.
A repülő 8-kor indul. Már órákkal ezelőtt ébren voltam, egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni.
- Reggeli! - kiált anya a konyhából. Gyorsan felkapom a pólóm, majd elindulok le a lépcsőn - Izgulsz? - kérdezi.
- Rettenetesen - válaszolom neki, mire csöngetnek. Odarohanok az ajtóhoz, majd kinyitom - Mi a regg... - kezdek bele, de amint az ajtóhoz fordulok, elakad a szavam. Harry az.
- Nem zavarok? - kérdezi visszafogottan - Bejöhetek?
- Figyelj Harry, készülnöm kell, hamarosan megy a gépünk! Zayn bármelyik percben itt lehet, nem szeretném, ha veszekednétek...
- Várj - állít meg - Elutazol? De mégis kivel és hova? - kérdezi a hangját kissé felemelve.
- Párizsba, Zaynnel.
Fejét lehajtja majd ismét rám néz.
- Hát akkor... jó utat! - elmosolyodik - És vigyázz magadra!
Megköszönöm a jókívánságokat, majd elköszönök tőle. Ez furcsa volt. A konyhába besétálva anya rögtön kérdőre von.
- Minden rendben?
- Persze - válaszolom vidáman. Bár nem hagy nyugodni a gondolat, hogy miért jött ide Harry. A levelemben megírtam neki, hogy mit érzek. Az neki nem volt elég? Mit szeretne még hallani tőlem?
Mindenesetre félre kell tennem ezeket a kérdéseket egy kis időre. Most csak az utazásra fogok koncentrálni.
Amint befejezem a reggelit, váratlanul Zayn lép be az ajtón. Nem bírom megállni, azonnal odarohanok hozzá és megölelem.
- Várod már? - néz a szemeimbe miközben elengedem őt.
- Naná! Annyira izgatott vagyok!
- A taxi kint vár minket - mondja az órájára ránézve. Zayn a kezébe veszi a bőröndömet, majd odaviszi az autóhoz. Eközben anya odajön hozzám.
- Nagyon vigyázz magadra! Megbízok Zaynben, de azért légy óvatos! Párizs egy nagy város, nem szeretném, ha valami bajod esne. Érezd magad jól és azért néha hívj föl, hogy mi van veled! - elmosolyodik, majd átöleljük egymást. A cuccaimat felkapva kirohanok a taxihoz. Mind a ketten beszállunk a kocsiba, még egy utolsót intek anyának és már indulunk is a repülőtérre.

* * * * * * *

A szállodához menet a kocsiból csodáltam a várost. Az út rövidebbnek tűnt, mint amire számítottam. Körülbelül 2 óra volt a repülő. Valamiért mindig izgulok, mielőtt felszáll a gép. Most szerencsére mellettem volt Zayn és megnyugtatott.
A taxi befordul egy utcán és hirtelen meglátom a Diadalívet, majd elindulunk a Champs-Élysées-n lefelé.
- Hová megyünk? - kérdezem kíváncsian Zayntől. Köztudott, hogy ez a rész nagyon gazdag. Drága boltok, világhírű márkák és drága szállodák találhatóak itt.
- Majd meglátod - kacsint - Tetszeni fog! - mondja, majd az autó abban a pillanatban megáll. Kezével mutat, hogy várjak. Kiszáll, majd a kocsit megkerülve kinyitja nekem az ajtót. Megfogom a táskámat és kiszállok.
- Hűha! - csádolkozok, miközben megnézem az épület külsejét. A szemem egy aranytáblára szegeződik.
"Hotel de Sers***** - Paris, Champs-Élysées"
- Mehetünk? - kérdezi Zayn. Halványan bólintok, majd bemegyünk.
- Úristen Zayn - motyogom, amint belépünk a bejárati ajtón. Teljesen lemerevedek. Mondani szeretnék neki valamit, de ő eközben már a foglalást intézi. Nem hiszem el. Hiszen ez egy luxushotel! Még sosem voltam ilyenben, csak a filmekben láttam hasonlót.

- Monsieur, a londiner felviszi a csomagjaikat a szobájukba. Íme a kulcsuk. Kellemes pihenést kívánunk Önöknek itt, Párizsban - mondja a recepciós kedvesen, némi akcentussal. Zayn elveszi a kulcsot, majd a londiner után megyünk, a liftbe, aki megnyomja a legutolsó gombot, vagyis ami a legutolsó emeletre visz minket. A lift egy pillanat alatt felér, majd kinyílik az ajtaja.
- Íme az első osztály - mondja a londiner a liftből kilépve, majd leteszi a csomagokat - Ha bármire szükségük van, a személyzet a rendelkezésükre áll.
- Merci - ad egy kis pénzt Zayn a kezébe, majd távozik.

A csomagokat hátrahagyva azonnal felfedezem a lakosztályt.
Az első szoba, ahova bemegyek, az a hálószoba. Ez... gyönyörű! Olyan elegáns, olyan modern. A szobám ehhez képest semmi. Elbújhatna emellett a szoba mellett. És az az ágy! A lágy fények, azok a színek. Egyszerűen nincs semmi, amit kritizálni tudnék. Minden tökéletes.
Átmenve egy ajtón, egy nagy vörös függönyt pillantok meg. Nem habozok, odarohanok, majd elhúzom.
Azt hiszem, mindjárt elájulok. Egy pillanat alatt elém tárul egész Párizs. Ha pedig jobbra nézek, akkor ott az Eiffel-torony.
A teraszajtót kinyitva a korláthoz megyek és körbenézek. Fél szememmel látom, hogy Zayn odajön mellém. Még egy kis ideig csodálom a tájat, majd megszólalok:
- Ez... - halványan megrázom a fejem - Hihetetlen. Nem kellett volna. Nem mintha nem tetszene és nem élvezném a kényeztetést, de biztos, hogy ez mind nagyon drága volt - gondolok a negatív oldalára.
-Figyelj Emily! Ne foglalkozz azzal, hogy mennyit fizettem ezért! Csak azt szeretném, hogy ez a pár nap, amit itt töltünk, az tökéletes lenne. Nem számít, hogy mennyibe kerül ez vagy az. Ez az én ajándékom neked.
- De... - ellenkeznék ismét, ám közbevág.
- Semmi de. Azt szeretném, hogy jól érezd magad!
Mondata hallatán elmosolyodok. Teljesen igaza van. Azért jöttünk ide, hogy lazítsunk és elengedjük magunkat egy kicsit.
- És most merre? Mi a terv mára? - kérdezem a kilátást nézve. Annyira nagy ez a város, néhány nap alatt nem lehet megnézni mindent.
- Fedezzük fel a várost! Induljunk el valamerre! - megvonja a vállát.
Természetesen beleegyezek, hiszen nincsen izgalmasabb dolog annál, hogy felfedezzünk csak úgy random egy új várost. A fényképezőgépet és egy kis pénzt megfogva elindulunk.
Először végigsétáltunk a Champs-Élysées-n, utána megnéztük a Louvre-t, ahol a Mona Lisa-t tartják, majd végül kilyukadtunk a Notre-Dame-nál. Út közben beültünk enni és inni valamit. Én megkóstoltam a híres francia desszertet, a Macaront, Zayn pedig egyből rendelt valami tengeri tálat. Elég ijesztő volt, hogy mik voltak azon a tányéron... De jóízűen megette, semmi sem maradt, szóval biztos ízlett neki.
A furcsa az volt, hogy páran megállították őt, hogy autogramot kaphassanak. Úgy látszik, hogy még itt, Párizsban is nagyon menő a banda. De engem sem hagytak ki, közös képet kértek velem is. Nagyon kedvesek voltak.
Visszafele még megnéztük életnagyságban az Eiffel-tornyot. Mire odaértünk,egészen sötét volt, úgyhogy láthattuk kivilágítva is. Varázslatos látvány.
- De elfáradtam - mondom, amint beérünk a szálloda szobájába. A fáradság eluralkodik rajtam, ezért még gyorsan megfürdök, és amint befekszek az ágyba, még álomba merülök.

* * * * * * *

Reggel lágy zenére ébredek fel. Egy nagyot ásítok, majd ránézek az órára. 10:45! Azonnal felülök és magam mellé nézek. Zayn eltűnt. Felveszem a köntösömet, majd kimegyek a teraszra. Ez a kilátás még mindig elképesztő. Az asztalon meglátok sok finomságot: baguette, rántotta, paradicsom, narancslé, gyümölcsök... és egy levelet. A kezembe veszem és elkezdem olvasni. 

"Drága Emily! Tegnap láttam, hogy mennyire fáradt vagy, ezért gondoltam, hogy hagylak pihenni. Rendeltem neked reggelit, és hagytam itt egy kis pénzt. Nekem el kellett valahova mennem, ne aggódj miattam. Ezért megkérlek rá, hogy a pénzből vegyél valami szép ruhát mára. Ma este 6-kor egy kocsi fog téged várni a szálloda előtt. Van egy kis meglepetésem. Zayn xx"

A pénzt a kezembe veszem, majd megszámolom. De hiszen ez rengeteg! És mégis hová ment el? Ez a mi közös utunk, együtt kéne, hogy legyünk. De talán az a "kis meglepetés" pótolni fogja mindezt. 

Az asztalhoz leülve elkezdem enni a reggelit. Ha ezt nevezhetjük annak 11 órakor. 

Azért ez elég rossz, hogy az első reggelen nincs itt velem Zayn. Az első közös reggelen. 

Miután befejeztem, nem is habozok, felöltözök és elindulok vásárolni. Ennyi pénzzel elengedni egy nőt. Nehéz lesz nem elkölteni az egészet. Főleg itt a Champs-Élysées-n, ahol annyi bolt van. De nem fogom az egészet elkölteni. Nem használom ki azt, hogy most a kezembe adtak annyi pénzt, amennyiért nagyjából 1 évet kéne dolgoznom. 

A sugárút közepén állva azt se tudom, hogy merre induljak el. Végül befordulok balra és célba veszem az első "olcsó" boltot. Majd a másodikat, a harmadikat és így tovább. A következő bolt előtt rögtön megállok. Egy gyönyörű ruha felkelti a figyelmemet. Bátorságot veszek, majd bemegyek. Az egyik eladó pillanatok alatt ott terem.

- Segíthetek? - kérdezi egy kicsit lenézően.

- Igen, azt a ruhát szeretném felpróbálni, ami a kirakatban van - mutatok a ruhára.

- Hmm.. - alaposan végigmér - Nem hinném, hogy Önnek ez megfelelne. Főleg ár szempontjából.

- Ennyi elég?  - veszem ki a pénz felét a táskámból, majd felmutatom. Meglepetten rám néz, majd kiveszi a pénzt a kezemből.

- Bízza ránk a dolgot - mondja mosolyogva. Az egyik kolléganő már hozza is a raktárból azt a ruhát, amit kinéztem, és gondolkozás nélkül felpróbálom. 

- Magnifique! - összekulcsolja a kezét az eladó - Ez a ruha mintha Önre lett volna tervezve! Már csak néhány kiegészítő kell! - mondja, majd hoz egy cipőt, egy táskát, egy övet és még egy nyakláncot mellé.

Ezeket is felveszem és most már én is biztos vagyok benne.

- Megveszem - mondom ki határozottan. Azt hiszem, hogy ez lesz a tökéletes ruha. Régebben sosem tudtam volna megengedni, hogy bemenjek egy ilyen drága boltba és vegyek magamnak valami szépet. Pláne nem Párizsban. De most úgy gondolom, hogy ez tényleg a legmegfelelőbb ruha. Úgy érzem, hogy Zaynnek is tetszeni fog.

- Au revoir! - int boldogan az eladóhölgy. 

Ezek szerint tényleg igaz, amit állítanak a drága boltokról. Amíg nem mutatod fel a pénzedet, vagy a bankkártyádat, addig semminek néznek. Utána viszont te vagy az Istennő. 

Az órámra rápillantva láttam, hogy 3 óra van. Elég gyorsan elment az idő. Szépen visszasétáltam a szállodához, és elkezdtem készülődni. Ahogy teltek az órák, egyre idegesebb lettem. Olyan érzésem van, mint a legelső randim előtt. Mintha megint először találkoznék Zaynnel.

6 óra lesz pár perc múlva. Felveszem a cipőmet, a vállamra teszem a táskát és elindulok lefelé. A szállodából kilépve egy fekete autót látok meg. Mivel hogy nincs más kocsi a szálloda körül, beszállok a fekete járműbe. A sofőr a visszapillantó tükörbe néz és kérdezés nélkül elindul. Haladunk el az ismeretlen utcák mellett, míg egyszer csak egy kicsit utcában megáll. Kérdően ránézek. Ismét nem mond semmit. Kezével jelzi, hogy felfelé kell mennem. Válaszát elég furcsának találom, de amint kiszállok a kocsiból egy nagy kapu előtt találom magam. Ahogy bemegyek az épületbe, egy kissé keskeny kő csigalépcső tárul elém, amin elindulok fölfelé. A végéhez érve már csak egy faajtó van előttem. A kilincsre teszem a kezem és kinyitom az ajtót.

A terasz közepén egy gyönyörű asztal áll, amit virágok és gyertyák díszítenek. A pezsgő már le van hűtve, a tányérok pedig már az asztalon vannak. Gyönyörű a kilátás az Eiffel-toronyra és az egész városra.
A korlátnál pedig ott áll Zayn egy fekete zakóban. Ujjait idegesen birizgálja, miközben a tájat figyeli. Becsukom magam mögött az ajtót és elindulok felé.
Lépéseim hallatán lassan megfordul, majd ahogy meglát, elmosolyodik.
- Emily! - mondja boldogan, mire megállok. Közelebb jön hozzám és egy puszit ad az arcomra.




Remélem, mindenkinek tetszett ez a rész. Folytatás 4 komment és 5 pipa után jön! :)
/A történetben lévő szálloda egy létező szálloda:D aki kíváncsi rá, az nézzen be a honlapjára: http://www.hoteldesers-paris.fr/ /

29. rész: Meglepetés!

*Harry szemszöge*

Egy levelet találok az ajtó előtt.
- Na? - hallom Louist a hátam mögött. Lassan megrázom a fejem, majd felé fordulok.
- Csak egy levél - mutatom fel neki. Vajon mi lehet benne? Most akkor engem választott vagy sem? Teljesen össze vagyok zavarodva.
- Bontsd ki! - utasít Lou. Becsukom magam mögött az ajtót, majd bemegyek a nappaliba és leülök a kanapéra. Kinyitom a borítékot, aminek olyan illata van, mint amilyen parfümöt használ Emily.
Amint sikerül kibontanom, elkezdem olvasni.

Kedves Harry!

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Nem tudom, hogy mit kéne pontosan írnom neked. 
Talán ott kezdem, hogy miért is tartod a kezedben most ezt a levelet. 
Sokat gondolkoztam, hogy kit válasszak. Zaynt, akit már nagyon jól ismerek, és szeretek, vagy egy pár napos kalandot, amit nem szeretnék folytatni. 
A kérdésedre már meg is van a válasz, nem szeretném ezt folytatni veled. A történtek után rájöttem, hogy nekem csak egy barát vagy. Az, hogy lefeküdtünk, nem változtat semmin, ugyanúgy tekintek rád, mint azelőtt. 
Tudom, hogy te mit érzel irántam, de nagyon sajnálom, én nem érzem ugyanazt. A szívemre hallgattam, de te nem voltál ott. Fel sem merült, hogy a szívem téged válasszon. 
Remélem, hogy megérted a döntésemet. Eleinte nem volt könnyű, de most már tudom, hogy így lesz a helyes. Tudom, hogy rád is vár valaki, aki az igazi lesz, de az nem én vagyok. 
Sajnálom, hogy ennek így kell végződnie, de hidd el, minden rendben lesz. Azt szeretném, ha nem lenne köztünk feszült a levegő, és elfogadd, hogy én Zaynnel vagyok boldog.

Barátod, Emily 

Kiesik a levél a kezemből. Ezt nem hiszem el. Zaynt választotta. 

- Jó hírek? - ül le mellém Louis. 

- Nem engem választott - mondom a fejemet lehajtva. Pozitívan álltam hozzá a dolgokhoz, de mégsem engem szeret. Azok után, amit Zayn tett vele, őt választja? 

- Megnézhetem? - kérdezi a levélre mutatva. Bólintok, majd odaadom neki. Gyorsan átolvassa, majd visszaadja.

- Most hogy érzed magad?

Hajamba túrok, majd ránézek.

- Szarul - jelentem ki.

- Ne legyél szomorú! Szerintem nagyon jól megírta a levelet. Nem annyira bántó, de mégis őszinte. 

- Igen, tudom, nem a levéllel van a gond. Csak az, hogy hogyan fogom tudni majd elfogadni, hogy nem velem van. Mi lesz majd a koncerteken Zaynnel és velem? Hogyan fogok majd újra magabiztos lenni ezek után? - teszem föl a kérdéseket egymás után.

- Harry - mondja határozottan Lou - Kénytelen leszel elfogadni a dolgokat. Biztos rád is vár egy lány, akivel boldog leszel. Ami a bandát illeti, ne aggódj, minden rendbe fog jönni. Tudom.
Bárcsak így lenne. Nehéz elképzelni, hogy minden a régi lesz, de remélem, hogy Louisnak igaza lesz.

*Zayn szemszöge*

Amint meglátom Emilyt az ajtóban, teljesen eláll a szavam. Az összes emlék végigfut az agyamon. A pillanat, amikor találkoztunk, amin keresztül mentünk, és végül itt áll előttem. A tudat, hogy még mindig szeret és ad nekem egy esélyt azok után a szörnyűségek után, amiket tettem vele. Örülök neki, hogy bízik bennem. De megváltoztam. Emily jóvá tett engem. Soha többé nem megyek bele semmilyen rossz dologba. A régi énem már örökké eltűnt. És ezért örökké hálás leszek neki.
Annyira ledöbbenek, hogy még mindig nem tudok megszólalni, csak elmosolyodok.
- Mehetünk? - kérdezi halkan.
- Persze! - válaszolom boldogan, majd felkapom a zakóm, becsukom az ajtót és beszállunk a kocsiba.

*Emily szemszöge, az étteremben*

Egy csodálatos étteremben vagyunk. Annyira elegáns itt minden. Előttem Zayn ül, éppen a pezsgőjét kortyolgatja.
- Gyönyörű vagy - mondja miután leteszi a poharát - Annyira örülök, hogy engem választottál. Tudod, volt némi kétségem, hogy a történtek után Harryt választod. A baleseted óta nagyon rád hajtott. Annyiraa mérges lettem.
- Örülök, hogy téged választottalak. Harry...nem volt fontos számomra. És tudod, amin keresztül mentünk, úgy gondoltam, hogy mi összetartozunk.
- Én is így gondolom - elmosolyodik, majd megfogja az asztalon lévő kezeimet.
- De tisztáznunk kell néhány dolgot - engedem el rögtön a kezeit - Azt szeretném, ha felvállalnád a kapcsolatunkat. Egész végig úgy éreztem, mintha rejtegetnél engem. Mintha valamiért szégyelnél - hajtom  fejem.
- Ne butáskodj! - arcomra teszi a kezét - Ha így tettem, akkor nagyon sajnálom. Ez meg fog változni! Ígérem.
A szavaknak könnyű hinni. Vajon tényleg így lesz? Mindenesetre hiszek neki. Ha újra szeretnénk kezdeni, akkor az a legfontosabb, hogy bízzak benne.
- A másik a múltaddal kapcsolatos.
- Lezártam már a régi időket, nem kell félned - vágja rá rögtön.
- Pont attól félek, hogy nem tudod elfelejteni azokat az időket. Tudom, hogy megint drogot adsz el embereknek. Harry látott a kórház előtt és le is fotózott - mondom nyugodtan. Fejét lehajtja, majd beletúr a hajába. Megakar szólalni, de a szavába vágok.
- Zayn. Változtatnod kell ezen. Én így nem leszek veled. Adok neked egy esélyt, hogy végleg megváltozz.
Kezeit leteszi az asztalra, majd megszólal:
- Teljesen félreérted. Nem drog volt a csomagban -megrázza határozottan a fejét.
- Hát akkor mi? - ráncolom össze a homlokom.
- Egy gazdag férfinak kellett csomagokat átadnom, amiket megrendelt. Ékszereket, telefonokat, ruhákat. De nem csinálhattam tovább, mert túl feltűnő volt, hogy illegálisan szerzem be.
- Szóval akkor még is csak rosszba keveredtél? - emelem fel a hangom. Lehet, hogy ez nem annyira súlyos bűn, de mégis csak eltitkolta előlem.
- Kellett a pénz, hogy meglepjelek valamivel - válaszolja, mire elakad a szavam. Az egész miattam volt? - Hogy most itt vagy, ezért elmondom, hogy mi a meglepetés.
Figyelmesen figyelem őt.
- Elviszlek Párizsba - mondja mosolyogva.
- Micsoda? - kapok az arcomhoz. Majdnem elsírom magam a hír hallatán. Már kiskorom óta elszeretnék jutni a Francia fővárosba, de sosem volt lehetőségem, hogy ellátogassak oda. Párizs, a szerelemnek a fővárosa, a friss baguette illata, a latin negyed kacskaringós utcái, a bevásárló utcák, az Eiffel-torony és még sorolhatnám. Ezek ugranak be hirtelen amint kimondja a mondatot.
- De Zayn, miért..? - kezdek bele, de csendre int.
- Megérdemled. Most felejtsd el azt, hogy mi történt a múltban, vagy hogy hogyan szereztem a pénzt. Azt szeretném, ha boldog lennél! Tudom, hogy már régóta el szeretnél menni, ezért arra gondoltam, hogy elviszlek. Holnap indulunk.
- És honnan tudtad, hogy téged választalak? - kuncogok - Ha most Harryvel lennék, akkor mi lenne ezzel az úttal?
- Megérzés - megvonja a vállát - De akkor eljössz velem? - vág a mondatába.

- Igen - mondom boldogan, mire aranyosan elmosolyodik. Teljesen le vagyok döbbenve. Ezt mind értem teszi. Csak azért gyűjtött pénzt, hogy el tudjon vinni Párizsba.
A vacsora hátralévő részében megterveztünk minden részletet az utazással kapcsolatban.
Még mindig alig hiszem el, hogy végre itt hagyhatom pár napra ezt a várost, Harryt, a fájdalmaimat és pihenhetek egy kicsit Zaynnel. Mintha hirtelen az életem megváltozna. Remélem, hogy most már tényleg egy új fejezet kezdődik az életemben és minden rendbe fog jönni. Mindenesetre most csak arra tudok gondolni, hogy holnap Zaynnel Párizsban leszek és csak is vele tölthetem azt a néhány napot.

Sziasztok!:)

Nem tudom, hogy ki mire számított, hogy kit választ Emily, de végül remélem, hogy mindenkinek tetszett a döntése! A következő rész 3 komment és 6 pipa után jön.

Nemrég indítottam egy oldalt a fotóimnak, nagyon jó lenne, ha benéznétek és feliratkoznátok!

http://takacsphotography.blogspot.hu/

Mindenkinek kellemes szünetet kívánok!

~Mrs.Horan

28. rész: Választanod kell!

*Emily szemszöge*

A hazautazásra készültem. Összepakoltam a cuccaimat, amit a fiúk behoztak nekem, felöltöztem, és máris indulásra készen voltam.
Nem tudtam, hogy mire számítsak. Visszamenni a suliba nagy kihívás lesz. Be kell pótolnom az anyagokat és vissza kell illeszkednem a társaságba ismét. De szerencsére ott van Zayn és Harry, akik mindig mellettem állnak.
Az utóbbi időben Harry nagyon kedves volt velem. Értékelem, hogy próbál megváltozni, de nem tudok vele mit kezdeni. Hibát követtem el azzal, hogy lefeküdtem vele. Talán most azt hiszi, hogy szeretem. Pontosan én sem tudom, hogy mit érzek. Az érzelmeim zavarosak. De jelen helyzetben csak arra fogok koncentrálni, hogy az életem megint olyan legyen, mint régen.
Harry segített kiszedni a taxiból a holmijaimat.
- Meg is érkeztünk - mondja a házra nézve. Nagy levegőt veszek, majd elindulok az ajtó felé. El sem hiszem, hogy láthatom anyát. Mondtam neki, hogy majd holnap otthon várjon, amikor megérkezik Amerikából, addigra úgy is jobban leszek.
Harry a kezembe adja a kulcsokat, majd kinyitom az ajtót. A cuccaimat megfogva beljebb lépek, és váratlanul megpillantom Zaynt. Gondolkozás nélkül odamegyek hozzá és szorosan átölelem.
- Hiányoztál - súgom a fülébe - Miért nem jöttél be a kórházba? - kérdezem, miközben elengedem. Gonoszan ránéz Harryre.
- Mentem volna, de nem tudtam, hogy mi történt.
Értetlenül rá nézek.
- Micsoda? - összeráncolom a homlokom.
- Nem mondtam el neki, hogy jól vagy - mondja végül Harry a szemét becsukva.
- De mégis miért? - fordulok felé. Bíztam benne. Lehet, hogy azt hitte, hogy most vele megyek, de ettől eltekintve gondolhatott volna Zaynre is.
Nyel egy nagyot, majd Zaynre néz.

- Nem akartam, hogy vele legyél, azok után...
- De Harry... - kezdek bele, de Zayn csendre int. Egyszerűen nem hiszem el. Egész végig eltitkolta tőle, hogy felébredtem a komából csak hogy megvédjen tőle.
- Figyelj Emily. Nem tudom, hogy mi volt közted és Harry között, de ez nem mehet tovább. Nem akarlak erre kényszeríteni, de most muszáj lesz - mondja kicsit mérgesen, de lenyugszik a mondata végére -  Választanod kell!
- Úgy érted...? - kérdezem kétségbeesetten.
Halványan bólint.
- Én vagy Harry.
- Ezt nem teheted - megrázom a fejem.
- Zaynnek igaza van. Ideje tiszta vizet önteni a pohárba - megszólal Harry is.
Mind a ketten választ várva néznek rám. Nem tudok dönteni 10 másodperc alatt. Persze, egyértelmű, hogy Zaynt választanám, de valami azt súgja, hogy ne. A rossz énje újra visszatért, amitől egyszerűen rettegek. Olyanokat csinált velem, amiket el sem képzeltem volna, hogy ezt teszi. Megbánta, de mi a biztosítás arra, hogy nem fogja újra megcsinálni? Aztán ott van Harry. Kihasznált, majd belém szeretett. Teljesen elcsábított. Elakart szöktetni, csak mert belém szeretett. De ugyanakkor egy nagy nőcsábász, aki kihasználja a lányokat. És ha talán 1 hét múlva ott hagy engem?
- Én... - dadogom, mire mind a ketten kíváncsian rám néznek. Lehunyom a szemem, majd egy nagy levegőt veszek - Nem tudok dönteni. Ez így nem megy, sajnálom.
- 2 napot adunk - mondják egyszerre. Ledöbbenve nézek rájuk.
Zayn fölveszi a dzsekijét, majd egy gyors mozdulattal kimegy az ajtón. Harry közeledni kezd felém, de megállítom.
- Ne - magam elé helyezem a kezeimet - Most kérlek menj el!
- Ahogy szeretnéd - elmosolyodik, majd ő is elmegy.

* * * * * * *

- Amy, én ezt egyszerűen nem hiszem el - magyarázok a suli ebédlőjében - Arra kértek, hogy válasszak, de én egyáltalán nem tudok. Most mit tegyek?
- Fogalmam sincs... És sajnos nem tudok segíteni, mivel én még sosem kerültem ilyen helyzetbe, hogy 2 eszméletlenül jó pasi harcoljon értem - mondja kicsit szomorúan a fejét lehajtva.
- Hidd el, nem olyan jó érzés, mint a filmekben - megfogom a fejem - Étvágyam sincs - lenézek a kajámra. Lewis hangjára leszek figyelmes, mire azonnal felemelem a fejem. Nagy meglepetésemre Amy és Lewis csókot adnak egymásnak.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezem huncutan.
- Egy pár vagyunk - mondják mosolyogva.
- Gratulálok! - mondom boldogan. Bár igazából nem lep meg. Mindig is éreztem, hogy van valami köztük, de az nem csak szimpla barátság.
- Figyelj kicsim - fordul Amy a barátja felé - Mivel te fiú vagy, ezért tanácsot szeretnénk kérni. Emilytől 2 fiú azt kérte, hogy válasszon közülük.
- És ki az a két fiú?
- Az egyik Zayn, a másikat pedig nem ismerjük - megvonja a vállát.
Lewis az ajkába harap.
- Zayn Malik... Nehéz eset - elgondolkozik - Ezt csak te tudod eldönteni. Visszatérve Zaynre. Az öltözőben láttam, hogy mivel büszkélkedik. Nem semmi! Válaszd őt! - mondja buzdítóan.
- Fogd már be! - meglököm egy kicsit. Teljesen elment az esze. Nem azért fogom  Zaynt választani, mert neki nagyobb lenne. Mindenesetre nem lettem okosabb ezzel.
- Nos köszönöm a segítséget - mondom, majd felállok, hogy kivigyem a kajám.
 - Várj - szól Amy - Nem tudunk segíteni, ezt a döntést egyedül kell meghoznod. De azt tanácsolom, hogy hallgass a szívedre. Tudom, könnyű mondani, de hidd el, beválik. A megfelelő személyt fogod választani.
Tanácsa hasznosnak tűnik, amiért nagyon hálás vagyok neki.
- Köszönöm - mosolygok rájuk, majd a tálcámat megfogva elmegyek az asztaltól.
Azt hiszem a baráti tanács sokat segített. A szívem tudja, hogy kit kell választanom. De még nem siettettetem a dolgokat. Van még 1 napom. Holnap döntenem kell. Azt válasszam, hogy egy driller legyen a pasim? Vagy egy nőcsábász, aki összetöri a szívem? Hát.. Egyik ajánlat sem túl hívogató...
Hazafele úton sokat sikerült gondolkodnom a dolgokon, tisztábban láttam a helyzetet. De most inkább félretettem ezt a témát. Már alig vártam egész nap, hogy lássam anyát. Én kértem, hogy ne jöjjön be hozzám a kórházba. Mind a kettőnknek így volt a legjobb.
- Anya - elkiáltom magam, amint beérek a házba. A táskámat ledobva bemegyek a nappaliba, ahol megpillantom őt.
- Emily - mondja, majd rögtön odajön hozzám és szorosan átölel - Úristen, jól vagy kicsim? - kérdezi kétségbeesetten - Amint meghallottam, hogy jobban vagy, rohantam az első géppel haza. Sajnálom, hogy nem tudtam veled lenni - ölel át még jobban.
- Semmi baj Anya, most már minden rendben van - próbálom megnyugtatni, mire elenged.
- Mindent el kell mesélned! Meséld el, hogy mi történt pontosan. De az elejétől!
Halványan bólintok, és egy nagy levegőt veszek. Ha mindent tudni szeretne, akkor remélem, hogy erős lesz és nem fog kiakadni.
- Rendben - mondom végül, majd leültetem a kanapéra és bátorságot véve elkezdem mesélni a történteket.

* * * * * * *

*Másnap, Harry szemszöge*

Elérkezett a nap. Nem akartam Emilyt választás elé állítani, de jelen helyzetben Zaynnek teljesen igaza van. Döntenie kell, mert ez már nem mehet tovább, hogy mind a ketten a képben vagyunk. Én tényleg szeretem Emilyt, de nem tudom, hogy kit fog választani. Magabiztosan állok hozzá a helyzethez, de azért van bennem némi kétség, hogy Zaynt választja. 

Ma este vacsorázni fog valamelyikünkkel. Csak reménykedni tudok, hogy az én leszek. 

Hirtelen Louis ront be a hálószobámba. 

- Ideje készülődnöd - mondja nyugodtan, mire felállok, és a szekrényem felé veszem az irányt. Kiveszek belőle egy inget és egy zakót. 

- Figyelj Lou - fordulok felé - Miért az én oldalamon állsz? Úgy értem, azok után még segítesz nekem?

- Persze - mondja mosolyogva - A legjobb barátom vagy. Mindenkinek vannak hibái, senki sem tökéletes. És ha tényleg szereted őt, akkor segítek neked. 

- Köszi - ölelem át, majd miután kimegy, elkezdek készülődni. 

Egyre feszültebb leszek, ahogy az órát nézem. Mindjárt itt van.

*Zayn szemszöge*

Így visszatekintve szemét húzás volt, hogy ezt mondtam Emilynek. De már nem tudtam elviselni, hogy Harry beleszeretett és állandóan mellette volt. Nekem kellett volna a kórházban lennem mellette és vigyáznia rá. De egyszerűen átvette ezt a szerepet és nem tudtam mit csinálni.

Kezdek félni, hogy mi lesz. Az utóbbi időkben nagyon összemelegedett Harryvel, és lehet, hogy őt fogva választani. Igazából fogalmam sincs.

Én csak jót akarok neki. Tudom, hogy ha velem lenne, akkor biztonságban lenne. Semmi baja sem eshetne. Harry nem tudna bánni vele. Nem olyan lány, akit csak úgy meg lehet csalni. 

Ha mégsem engem választana, akkor azért figyelmeztetni fogom Harryt. Vigyázzon rá, mert ha megbántja, akkor velem gyűlik meg a baja. Ő a mindenem és ha bántani meri akkor neki vége.

Az órámra rápillantva megláttam, hogy már át kell öltöznöm, ezért azonnal elkezdtem készülődni.

*Emily szemszöge*

A tükör előtt állva nézem magam. Mögöttem Amy áll.

- Gyönyörű vagy - mondja a kezét a vállamra téve. Válaszul csak elmosolyodok - Tudod már, hogy ki lesz a választottad?

Kérdésére felé fordulok.

- Igen - jelentem ki határozottan. Azt hiszem, hogy biztos vagyok a döntésemben. A szívemre hallgattam, és most, hogy már eldöntöttem, fel sem merül, hogy és mi lesz a másik fiúval. Ha a szívem azt mondja, hogy ő az igazi, akkor Ő az. Nincs vita.

- Itt a kocsi - szól Amy. A táskámat megfogva lemegyek a földszintre. Még egy utolsó jó tanácsot kapok a barátnőmtől, elköszönünk egymástól, majd a sofőr kinyitja az ajtót és beszállok a kocsiba. 

*15 perc múlva Harry szemszöge*

Csöngetnek. Ez Ő lesz. A csengő hangjára a szívverésem felgyorsul és egy pillanatra a földbe gyökerezik a lábam. Most megtudom, hogy megyek-e vele vacsorázni vagy sem. 

- Kívánj szerencsét Louis! - mondom az ajtóhoz rohanva, miközben adunk egymásnak egy pacsit. 

Amint odaérek, lassan a kilincsre teszem a kezem és óvatosan kinyitom az ajtót, reménykedve, hogy ott fog engem várni.

*Zayn szemszöge*

Csöngetnek. 

- Úristen - motyogom halkan, ledermedve. 

Alig bírom felfogni, hogy elérkezett az a pillanat, ami talán az egész életemet megfogja változtatni. Ettől függ a jövőm. 

Az ajtóhoz odalépve egy nagy levegőt veszek, majd kinyitom az ajtót.

Kedves olvasóim! 

Remélem tetszett nektek ez a rész és már várjátok a folytatást.

Szerintetek kit fog Emily választani?

A következőt 3 komment és 4 pipa után hozom!

~Mrs.Horan

27. rész: Memories

/Szexuális jelenetet tartalmaz/

- Micsoda? - ráncoltam össze zavarodottan a homlokom a szavai hallatán.
- Jól hallottad. Szökj el velem!
- Normális vagy? - emelem fel a hangom - Nem megyek veled sehova. Ezt most azonnal verd ki a fejedből! Én elszökni veled... te jó ég! - teszem a kezeimet a fejemre és közben hátat fordítok neki. Hirtelen megérzem Harry kezét a csípőmön, majd a meleg ajkaival egy puszit ad a fülem mögé.
- Tudom, hogy elakarsz velem jönni - súgja a fülembe - Csak nem mered bevallani. Úgy akarsz te is engem, mint én téged. Mint azon az éjszakán. Jól tudod, hogy mi történt akkor. Csak úgy izzott a levegő.
- Ez nem igaz - megrázom a fejem.
- Ne tagadd! Emlékezz csak vissza. Nekem úgy rémlik, hogy nem ellenkeztél a végén... Sőt... Te irányítottál.
A gondolatok egy pillanat alatt átfutnak az agyamon.

         Megtettem. És most jövök rá. Eddig csak Harryt vádoltam. Azt gondoltam, hogy ebbe csak is ő a hibás. Hiszen ő kezdte. Ő akart engem annyira. És emiatt őt okoltam. Pedig ahogy felidézem az emlékeket, én is ugyanúgy akartam őt. Abba bele sem gondoltam,hogy én folytattam.
Oltári nagy hülyeséget csináltam. Igaz, nagyon jó volt vele együtt. Mintha újra igazán élnék.
De nem volt több. Vagy mégis? Az érzéseim csak úgy kavarognak a fejemben. Nem tudom helyre rakni őket. Mit is akarok igazán tőle? Számított az az éjszaka nekem valamit?
De hiszen én Zaynt szeretem.
- Zaynt már nem szeretheted - mondja, mintha olvasna a gondolataimban.

- Ezt ne mond - fordulok felé - Szerettem, de te tönkre tettél mindent.

- Ah szóval megint én vagyok a hibás, ugye? - sóhajt egyet.

- Én ezt egy szóval nem mondtam. 

- Pedig nekem nagyon úgy tűnik - mondja morcosan.

- Sajnálom Harry - megfogom nyugtatóan a kezét - De nem mehetek veled - lehajtom a fejem - Nem tehetem meg...

Azt hiszem, hogy itt vége. Amit mondott Zaynről, az nem ok arra, hogy elszökjek vele. Biztos van valami indok, amiért Zayn újra ezt csinálja. Majd szépen megbeszéljük a dolgokat négyszemközt. Nem kell ehhez Harry.

- Emily - felemeli a fejem a kezével - Miért ragaszkodsz úgy Zaynhez? Mit tett ő amit én nem? Miben jobb mint én? - kérdezi kíváncsian. A válasz egyszerű. 

- Nem csalt meg - mondom könnyes szemekkel. Elengedi a kezem, majd az ágyhoz sétál és leül. Kínos csönd veszi kezdetét. Hirtelen egyikünk sem tudja, hogy mit mondjon. Harry kifogyott az ötletekből, hogy hogyan vehetne rá, hogy menjek vele. De mégis hova? Amerikába? A világ végére? De hiszen nem akarom anyát itt hagyni egyedül. A barátaimat. A sulit. A várost. Ide köt minden. Egy másik ország teljesen elvenné az eszem. Pláne Harryvel. Próbálom őt megfejteni, de nem megy. Nem tudom, hogy miszerint él, mi vezérli őt, mik az álmai. Semmit. Csupa rejtély számomra ez a fiú.

- Mit akarsz tőlem igazán? - töröm meg végül a csendet, majd leülök mellé. Egy ideig lehajtott fejjel nézi a földet, majd megszólal.

- Beléd szerettem.

Meglepetten ülök mellette. Harry, a nagy nőfaló, akiért bomlanak a nők, aki az egyéjszakás kalandokért él, belém szeretett.

- De... - közbeszólnék, ám csendre int.

- Hát nem érted? - fordul felém - Nem bírok ki nélküled egy percet sem! Itt töltöttem az egész hetet a kórházban, amíg te kómában voltál, csak hogy lássalak, és meg legyek róla bizonyosodva, hogy a legjobb helyen vagy. Zayn egy napot sem bírt ki itt. Rettentően aggódtam érted. Azóta érzek így, amióta lefeküdtünk. Eleinte én is csak úgy voltam vele, hogy most csak szexelünk egyet, de máshogy alakult.

Keresem a szavakat, de nem tudok semmit sem mondani. Megfogja a kezeimet, majd a szemembe néz. 

- Én... - mondom halkan, de inkább elhallgatok. Fejünk lassan közeledni kezd egymáshoz, de hirtelen Louis ront be a kórterembe. Azonnal elengedjük egymás kezét, és Louis felé fordulunk.

- Emily! Hiszen te...! - felkiált, amint meglát - Inkább később visszajövök - mondja undorodva, ahogy megpillantja Harryt.

- Ne, várj! - felállok, majd oda megyek hozzá - Maradj - mondom neki kedvesen, majd a kezénél fogva beljebb húzom.

- Én vele nem leszek egy szobába - mutat rá Harryre.

- Én sem - vágja rá Hazza.
- Na ezt most fejezzétek be - szólok rájuk, és leültetem Louist az ágyra - Nem bírom tovább, hogy így viselkedtek egymással. Béküljetek ki!
Csöndben ülnek egymás mellett. Louis szemében látom a csalódottságot. Még sosem csalódott ekkorát a legjobb barátjában. Lefeküdt velem, és ez Louisnak nagyon nem tetszett, hiszen én mással vagyok.

- Na jó. Nem csak Ő a hibás. Hívhattam volna a rendőrséget, hogy ne tegye meg, de nem csináltam semmi, nem ellenkeztem.
- Oké... - bólint aprót.
- Csak azt szeretném ezzel mondani, hogy nem tett semmi olyasmit, amiért utálnod kéne - mondom, miközben rámosolygok Harryre. Válaszra várok, hogy talán mégiscsak megbocsájt a barátjának.
- Nos? - kérdezem tőle. Ajkaiba harap, miközben gondolkozik.
- Rendben - Haz felé fordítja a fejét - Szent a béke - mondja, majd örömükben átölelik egymást - Bocsi, hogy úgy megsértődtem. Nem fogtam föl, hogy ezt csináltad.
Végre kibékültek. Olyan rossz volt látni őket egyedül. Larry végre újra létezik.
- Most azt hiszem magatokra hagylak titeket - áll fel Louis, majd a kijárat felé veszi az irányt - Emily - szól utánam - Csak egy tanács!
- Igen? - kíváncsian ránézek.
- Bárhogy is döntesz pasiügyben, én támogatni foglak! - mondja komolyan. Megköszönöm neki a jó tanácsot, és rögtön kimegy. Az ajtó újra nyitódik, és egy nővér lép be rajta.

- Hölgyem! Csak azért jöttem, hogy elmondjam, hogy a leletei alapján holnap hazamehet. Makk egészséges!
- Ez csodás hír! - ránézek Harryre, majd odamegyek hozzá és átölelem. Fél szememmel látom, ahogy a nővér elmosolyodik, és magunkra hagy minket.

Kedves Olvasók!

Ez a rész is rövidre sikerült, akárcsak a többi. Mivel mostanában alig vannak olvasóim, ezért a következő részt 2 komment és 3 pipa után hozom.

Emellett ha szeretnétek, akkor hozok egy 18+-as részt Harry és Emily együttlétéről!

~Mrs.Horan

26. rész: Váratlan helyzet

*Harry szemszöge*

Szemeim kikerekedtek, amint megláttam Zaynt egy fekete kocsinál. A történtek után gyorsan visszamentem Emilyhez, nehogy Zayn meglásson. Jól tudom, hogy miben sántikál. Régen is ezt csinálta, de már leállt vele. Emily jó hatással volt rá, de úgy látszik, hogy a kórházba kerülése óta visszatért a régi énjéhez. Nem tudom, hogy miért vetemedett újra erre. Talán a magánytól. Vagy a gondolattól, hogy elveszíti a barátnőjét.
Mindenesetre jobbnak tartottam, hogy visszamenjek a kórteremhez. Amint odaérek, orvosokat és nővéreket látok meg a Emily termében. Egy orvos éppen kijön, és én idegesen lerohanom őt.
- Mi történt?? - kérdezem hadarva.
- Nyugodjon meg, semmi komoly nem történt. Azt tapasztaltuk, hogy felébredt. Most éppen alaposan megvizsgáljuk, hogy nem szenvedett-e komoly agykárosodást.
- De..de - dadogom - Ugye bemehetek hozzá?
- Természetesen, de csak miután jobban lesz - válaszolja, majd bármilyen más információ nélkül elmegy.
Megkönnyebbülök. Hiszen felébredt! Erre vártam már a balesete óta.
Az ablakon keresztül figyelem, ahogy ápolják őt. Gyengének látszik. Mintha nem is fogná föl, hogy itt van. Biztos őt is sokkolta ez az esemény. Talán nem most kéne elmondanom, hogy Zayn miben sántikál. De ha azt akarom, hogy előre tudjon róla, és ne érje őt egy újabb csalódás, akkor el kell mondanom.

* * * * * * * * *

Nem sokkal később az összes orvos kijött és végre betudtam menni megnézni őt. Kicsit szerényen léptem be a kórterembe, nem tudván, hogy hogyan fog rám reagálni. Az ember azt hinné, hogy először majd a pasija fogja őt meglátogatni, de most ez nem így történik.

Közelebb lépve hozzá meglátom a karjából kijövő csöveket, és a lélegeztetőt a száján. Óvatosan leülök a mellette lévő székre. Nem is tudom igazán, hogy mit szeretnék mondani vagy csinálni. Gondolkozás nélkül megfogom a kezét. Felnézek az arcára és látom, hogy mondani próbál valamit. Szája mozgásából azt veszem ki, mintha a nevemet akarná mondani. "Harry". Felismert. Egy kézfogásból felismer. 

Szemeit lassan kinyitja, majd rám néz. Arcára mosoly ül ki. Kezét óvatosan fölemeli, majd leveszi a lélegeztetőt. 

- Ne vedd le - kapok a kezéhez idegesen.

- Nem kell - mondja kicsit küszködve. Hangja elbicsaklik, és ezután már nem szólal meg.

A látványtól könnybe lábad a szemem.

- Nem hiszem el, hogy így látlak - mondom a fejemet lehajtva. Kezemet megszorítja, majd elmosolyodik.

- Minden rendben van - mondja suttogva.

- Nagyon aggódtam érted. Olyan hülye voltam, hogy nem figyeltem rád! Ha akkor nem hagylak egyedül, akkor most nem lennél itt. Liam rám bízta, hogy figyeljek rád, de azt is elcsesztem. Az egész miattam van...

Szemét lehunyva lassan megrázza a fejét.

- Nem a te hibád, hidd el.

- De nem tudom elhinni. Azóta minden rosszra fordult. Ha nem erőszakoskodtam volna veled, akkor nem ment volna el Zayn és nem kellett volna utánamenned. A bandának a kapcsolata megromlott. Már régen nem volt ilyen. Louis eltávolodott tőlem. A legjobb barátom volt, de most már csak egy ismeretlen vagyok számára. 

- És... Zayn? - kérdezi reményekkel a szemében. 

- Jól van - kijelentem egyszerűen. Ajkaiba harap, majd lesüti a szemeit - Mutatok egy képet - teszem hozzá, és előkapom a mobilom - Ezt ma fotóztam. Zayn a kórház mellett. Nem akarlak stresszelni, de muszáj elmondanom azt, amit láttam. Átadott egy csomagot egy embernek. Mind a ketten tudjuk, hogy mit jelent ez.

- De... - tiltakozna, de a szavába vágok. 

- Higgy nekem! Láttam, amit láttam! - emelem fel a hangom, mire látszólag megijed - Sajnálom - vágom rá - Csak gondold át! Azt hiszem, jobb lesz, ha megyek - elengedem a kezét és fölállok - Még jövök. Pihend ki magad! - mondom mosolyogva.

Kimegyek, és magam mögött becsukom az ajtót. Egy nagy levegőt veszek. Zayn töri meg a csendet.

- Harry! Történt valami változás? 

- Nem - válaszolom "szomorúan".

- Remélem, nem fog sokáig tartani ez. De most el kell mennem, holnap este bejövök Emilyhez. Ha addig történik valami, akkor feltétlenül hívj! - mondja, miközben hátrálni kezd, majd gyorsan elindul.

- Úgy lesz! - kiáltom utána.

* * * * * * * * *

*Másnap reggel, Emily szemszöge*

Ez a pár hét gyorsan telt el. Nem éreztem semmi különleges, mialatt kómában voltam. Nem voltam a képzeleteimben, olyan volt, mint amikor aludtam. Furcsa, de néha hallottam hangokat, mintha azért érzékeltem volna a külvilágot. Tegnap meglepett Harry viselkedése. Amiket Zaynről mondott, megijesztettek. Újra árulja a drogot? Vagy esetleg más lányokkal találkozik? Az agyam nem pihen, állandóan ezen gondolkozok, agyalok. 

Ajtókopogásra ébredek. Kinyitom a szemeimet, majd megpillantom Harryt cuccokkal és egy szál rózsával. 

- Jó reggelt! - mosolyogva köszönt.

- Jó reggelt! - köszönök vissza nyújtózkodva. 

- Ez a tiéd - átnyújtja a rózsát, majd egy puszit ad az arcomra. Megszagolom a vörös virágot, aminek nagyon finom illata van. Eközben elkezd kipakolni a szatyrából. 

Teljesen elmerültem a rózsa "vizsgálásába", de hirtelen Harry éles hangon felkiált.

- Kész! - mutat az ágyam melletti asztalra - Neked csináltam!

A kis asztalon virágszirmok hevernek, narancslé és kávé van 2 pohárban és egy igaz angol reggeli egy tányérban.

- Harry - tágra nyílt szemekkel nézem az ételt - Ezt te csináltad?

Magabiztosan bólint.

- Úristen! Köszönöm! - kapok a számhoz, majd lassan felülök, hogy megegyem a reggelimet. Megfogom a villát és megkóstolom - Ez eszméletlenül finom! Nem is tudtam, hogy tudsz főzni!

- Ez az egyik jó tulajdonságom, amire büszke vagyok - megvonja a vállát. Ez tényleg meglepett. Isteni ez a kaja. Akár egész életemben is ilyet ennék!

Miután jóízűen elfogyasztottam a házi reggelit, ideje volt, hogy végre fölálljak. Az orvosok nem engedték tegnap meg, hogy felkeljek, nehogy valami bajom legyen miután majdnem 2 hetet mozdulatlanul feküdtem. 

2 kezemet az ágy szélére teszem, majd elkezdek emelkedni.

- Várj, segítek - ugrik hozzám, majd megfogja a derekam és felsegít. Kiegyenesedek, és lassan elkezdek lépkedni.

- Menni fog! - mondom neki jelezve, hogy most már elengedhet, mire így is tesz.

- Most gyere ide hozzám - mutat a kezével, miután eltávolodott tőlem. Magabiztosan elindulok felé. Már majdnem odaérek, de hirtelen megcsúszok és egyenesen Harry karjaiban landolok. Mind a ketten elnevetjük magunkat, de a helyzet hirtelen komollyá változik. Karjaim a nyakába fonódnak, kezei a derekamra tévednek.  Hosszú ideig nézzük egymást, teljesen elveszek a gyönyörű szemeiben. Azt hiszem, hogy mind a ketten arra gondolunk.

De nem. Nem lehet.

- Öhmm... - kikászálódok a karjaiból - Köszi, hogy elkaptál! - próbálom elterelni a témát. Már éppen visszamennék az ágyamba, de váratlanul megfogja a csuklóm és visszaránt.

- Emily - súgja - Láttam a szemedben, hogy mit érzel. Láttam, hogy mit akarsz. Ugyanazt amit én! Ne titkold!

Értetlenül nézek rá. Mire akar kilyukadni ezzel? Ajkát megnyalja, majd a szemeimbe néz.

- Szökj el velem!

* * * * * * * * *

Kedves olvasóim! 

Remélem, hogy ez a rész elnyerte a tetszéseteket és most több kommentet és pipát kapok erre a részre. A következő várhatóan hétfőn lesz fönt!

Addig is türelem!:) 

~Mrs.Horan

25. rész: Új életek

*Zayn szemszöge*

Harryvel elástuk a csatabárdot egy kis időre. Emily miatt. Csakis miatta. Különben még kapna egy két sebet, ha ez most nem lenne. Nem beszéltük meg teljesen a dolgokat, de mind a kettőnk tudja, hogy jelen helyzetben ez a legmegfelelőbb.
Már 5 nap telt el, de Emily még mindig kómában van. Még jobban kezdek aggódni, de az orvosok nyugodtak. Állítólag ez még nem olyan hosszú idő, hiszen vannak olyanok akik évekig vannak eszméletlen állapotban. Állandóan csak az jár a fejemben, hogy mi lesz, ha ő is erre a sorsra jut? Nem bírnám ki. Rossz is belegondolni.
Amint Emily anyukája megtudta a hírt, azonnal hazajött, hogy vele legyen. Teljesen magába zuhant, ezért úgy döntöttem, hogy beköltözök erre az időre a házukba, hogy gondoskodjak az anyukájáról. Ki tudja, hogy mit csinál bánatában, amikor nincs ott senki vele.
- Zayn - kezd bele - Biztos, hogy nem okoz neked gondot, hogy rám kell "vigyáznod"?
-Dehogyis Mrs.Bennet - megrázom határozottan a fejem - Örömmel teszem. Ilyen helyzetben nem is jó egyedül hagyni valakit.
- Tényleg nagyon köszönöm! Emily.. - mondja, majd hirtelen elsírja magát - Miért pont vele történik ez? Az én lányommal? - kérdezi, majd leül a kanapéra. Odamegyek hozzá, majd én is leülök.
- Minden rendben lesz, ne aggódjon - mondom, miközben megsimogatom a hátát - Tudom, hogy ezt nehéz elhinni, de most pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz.
- Igazad van - szipog egyet, majd letörli a könnyeit - Minden rendben lesz!
Bólintok egyet, majd éppen fölállni készülnék, de megfogja a kezem, majd visszahúz.
- Kérdezhetek valami személyeset? - kérdezi komolyan.
- Igen - válaszolom.
- Biztos tudod, hogy Emily... Szóval terhes.
- Elnézést Mrs.Bennet, de Ön rosszul tudja. Már nem.. Legalábbis én úgy tudom.
Kicsit értetlenül néz rám. Talán mintha a hírek meglepetésként érték volna.
- Hosszú történet - teszem hozzá.
- Van időm bőven - megvonja a vállát.
Nagy levegőt veszek, majd elkezdem elmesélni ezt az egészet. Vagyis amennyit tudok.
Visszaidézni a történteket nem valami vidám dolog.
- Szóval ti még nem is...? - kérdezi miközben mutogat a kezével.
- Nem, még nem voltunk "úgy" együtt. És nem is szeretném elsietni, hiszen Emily egy csodálatos lány és én tudok rá várni. Ezek után pedig még jobban fogok rá vigyázni, azt elhiheti.
Elmosolyodik, de rögtön elkomolyodik az arca.
- Egyáltalán ki ez a Harry? Életben nem láttam még, de ha találkozni fogok vele, akkor megbánja, amit tett! Nem szeretném, ha az én lányom is ebbe a helyzetbe jusson. Hogy tinikorában legyen gyereke.
- Figyeljen - mondom ki határozottan - Biztos, hogy nem lesz valami jó dolog ezt hallani, de elvetette a gyereket. Én is csak nem rég tudtam meg. Amikor idejöttem, az asztalon hevert egy papír, amin rajta volt az orvosi lelet. Én is nagyon meglepődtem - fejezem be, amint meglátom, hogy szinte teljesen elsápadt.
Szemeiben látom, hogy mire gondolhat. "Az én lányom ilyet csinált? De hiszen egy életet ölt meg! Azt hittem, hogy mindent elmond nekem!"
- Sajnálom, hogy így kellett megtudnia -mondom nyugtatóan - De most már nem tud mást csinálni. Most csak az járjon a fejébe, hogy Emily jobban legyen. Később ráér ezt megbeszélni.
- Rendben - szipog egyet - Bemegyek a kórházba. Látnom kell.
- Vigyázzon! Majd én is bemegyek - mondom, majd feláll, felkapja a kulcsokat és elindul.

*

*Harry szemszöge*

Mondhatni, hogy új életem van. Már pár napja itt lakok a kórházban. Nem mentem el eddig, mindig Emily mellett vagyok. Nem hittem volna, hogy ilyen hatással lesz rám ez a baleset. Hiszen semmi komoly nem volt köztünk. Csak barátok vagyunk. Természetesen aggódok érte, de úgy érzem, hogy sokkal jobban féltem őt. Ha csak a barátom lenne, akkor is félteném, de több annál. Miután lefeküdtünk rádöbbentem, hogy mekkora hülyeséget csináltunk. Vagyis csináltam. Hiba volt, életem legnagyobb hibája. 

A legnagyobb gond, hogy kezdek beleszeretni Emilybe. A baleset közelebb hozott hozzá. Mitnha valahogyan kötődnék hozzá.

Nem. Ezt nem szabad. Verd ki a fejedből! Hiszen Zaynt szereti! Sosem fog rám úgy nézni mint rá. 

Fejemet azonnal felemelem, amint meghallom a lépteket a hátam mögött.
- Harry - hallok meg egy hangot magam mögött, és abban a pillanatban megfordulok.
- Szia Zayn - köszönök vissza.
- Hogy van Emily? - kérdezi, miközben odalép az üvegablakhoz. Mellélépek, majd egy nagy levegőt veszek.
- Nem változott semmi - válaszolom, miközben megtörlöm a szemem a kezemmel.
- Csak nem sírsz? - vállon bök.
Határozottan megrázom a fejem.
- Ennyire megérintett ez az egész? Nem a te barátnőd. Ne aggódj! - mondja nyugodtan.
- Igen, tudom, de mégiscsak a barátom. És tudnod kell, hogy tényleg aggódom érte. Hidd el, hogy már megbántam, azt amit tettem és most már valóban érdekel Emily, hogy mi lesz vele.
- Jól van - bólint egyet, majd hirtelen átölel. Kicsit meglepődök, hiszen pár perce még haragudott rám, de azért visszaölelem - Nyugi haver, megbocsátok. Tudom, hogy miért csináltad. Elkapott a hév, és nem tudtál leállni. Ilyen vagy te. Sosem változol - nevet, miközben elenged - De azért többet ne csináld, mert látod, hogy mit váltottál ki belőlem!
Új viselkedése is meglepetést okoz nekem. Mi ez a kedvesség? De hiszen lefeküdtem a barátnőjével! Nem mintha nem szeretném, hogy újra jóba legyünk, de ha az én barátnőmmel csinálták volna ezt, az biztos, hogy nem lennék az illetővel ilyen kedves.
- Köszi - mondom halkan - Jó hogy megoldottuk a gondot!
Elmosolyodik, majd a vállamra teszi a kezét.
- Ó! - ránéz az órájára - Mennem kell! Majd beszélünk! - int, majd a folyosón keresztül kimegy a kórházból.

*Zayn szemszöge*

A kórházból kiérve körülnézek, majd megpillantok egy fekete kocsit. Felismerem, ezért odamegyek, majd bekopogok az ablakán. Az ablak lehúzódik, és egy napszemüveges férfit látok meg a kocsiban ülve.
- Elhoztad? - kérdezi mély hangon.
- Igen, ahogy kérte - válaszolom halkan, majd előveszem a kabátzsebemből a kis csomagot.
- Szép munka - megdicsér - A következőt a jövő héten kell átadnod!
- Figyeljen - teszem a kezem a kocsira - Én ezt már nem csinálhatom.
- Kell a pénz vagy nem? - leveszi a szemüvegét.
Egy nagy levegőt veszek, majd leveszem a kezem a kocsiról.
- Kell - motyogom.
- Na akkor szépen hozd el a jövő hetit is - mondja, miközben visszaveszi a szemüvegét - Indulhatunk - szól a sofőrnek, majd felhúzza az ablakot és a kocsi elhúz.
Nem sokáig csinálhatom ezt. De ha kell pénz, akkor muszáj ezt tennem.

Kedves Drága Olvasóim!

Ezzel a résszel térek vissza a rövid szünet után! Remélem, hogy tetszett és hogy ezek után is olvasni fogjátok a blogomat, annak ellenére, hogy már nem érdemlem meg! Annyit várakoztatlak mindig titeket, hogy úgy érzem, ez nem igazságos, amit csinálok. 

Ezentúl próbálok majd hosszabb részeket írni és többet, de nem ígérek semmit. Nekem is vannak tanulnivalóim, és sokszor nincs időm, hogy írjak. Ennek ellenére igyekezni fogok, hogy lehetőleg minden héten legyen minimum 1 rész.

Nagyon köszönöm a türelmeteket! #szeretemazolvasóimat

~Mrs.Horan xxx

24. rész: Az igazság

Kedves olvasóim! Nem tudom, hogy mi ütött belém, hogy késtem. Egyszerűen csak nem volt ihletem. Tudtam, hogy mit akarok írni, de valahogy nem jött. Semmi. Nagy nehezen, küszködve megírtam ezt a kis részt, remélem azért tetszik nektek!

*Zayn szemszöge*

- Mr.Malik - szól az orvos, miközben bejön a kórterembe - Kérem fáradjon ki!
- De... - ellenkeznék, viszont inkább elhallgatok. Felállok, majd kimegyek. Az ablakon keresztül figyelem tovább, ahogy megvizsgálja az orvos.
Egyszerűen nem tudom elhinni. Nem halhat meg. Ez velem nem történhet meg. És miért pont Ő?
Annyi kérdés kavarog a fejemben.
Váratlanul egy kezet érzek meg a vállamon. Lassan megfordulok és megpillantom Liamet. Hirtelen azt sem tudom, hogy mit csináljak, de nem is kell tudnom. Átölel, hogy megnyugtasson.
- Már vége... - mondom halkan. Elenged, majd értetlenül rám néz.

- Micsoda?
- Emily... - kezdek bele, majd visszafordulok az üveg felé - Már nincs velünk...
- Istenem Zayn - mondja - Ez... Nem lehet.. Emily erős. Túl kéne élnie!
- Úgy néz ki, hogy nem... - mondom, majd hirtelen megint rám jön a sírás, de most nagy nehezen visszatartom. Erősnek kell lennem.
- Kérlek ne legyél mérges, de Harry is itt van - fordul felém Liam - Épp kávéért ment el. Ha ezt megtudja...
Kezemet ökölbe szorítom a mérgességtől. Hogy ne legyek mérges? Azok után amit Emilyvel tett... még ide mer jönni? Nem hiszem el...
- Meghoztam a kávét - hallom meg Harry hangját.
Lassan felé fordulok, majd a kezembe nyom egy poharat.
- Azt szeretném, ha rendesen megbeszélnénk a dolgokat - halványan elmosolyodik, mire aprót bólintok - Hogy van Emily? - kérdezi az ablak felé nézve.
- Harry - szól neki Liam - sajnos... nem élte túl..
Harry képe elsápad, majd hirtelen kiesik a kávé a kezéből. Ledermed, nem tud mit szólni. Odajön mellém az ablakhoz, és ő is Emilyt kezdi el nézni.
Kicsit úgy érzem, mintha többet érezne iránta.. De ő mindig is az enyém marad. Most már örökké.

*

*Harry szemszöge*

A folyosón ülve vártuk, ahogy az orvos kijöjjön. Senki sem tudja, hogy most mi lesz.
Közben Niall és Louis is megérkezett. Louis rám sem néz. Amióta elment, és kijelentette, hogy már nem vagyunk barátok, ügyet sem vetett rám. Mintha itt se lennék. De igazából most nem ez a legfontosabb.
Mindenki gyászolja Emilyt. Nem tudjuk felfogni, hogy tényleg elment... Én nem hiszem el... Biztos, hogy még van remény. Szerintem nem ennyi volt. Erős. Én érzem, hogy nem ennyi volt. Van tovább. Talán csak elaludt vagy...
Nem. Akkor Zayn fel tudta volna ébreszteni. Rossz is belegondolni.
Hirtelen az orvos kijön a teremből, majd mindenki azonnal feláll.
- Doktor úr! - szól neki Zayn - Most... mi lesz?
- Kérem nyugodjanak meg! Emily nem halt meg - mondja az orvos, mire mindenki meglepődik. Értetlenül nézünk.
- De hiszen... - összeráncolja a homlokát Zayn - Bent voltam akkor...
- Emily súlyos fejsérülést is szerzett a baleset közben. Ennek következtében kómába esett. Ez sem annyira jó hír, hiszen ennek is vannak problémái.
- Mégis milyen problémák? - kérdezem zavarodottan.
- Elsősorban a központi idegrendszer, de lényegében az egész szervezet is sérülhet. Egész napos megfigyelésre lesz szügsége.
- Rendben, köszönjük! - mondja Liam.
Amint az orvos elmegy Zayn sóhajt egy nagyon, majd kezeit az arcára teszi és leül.
Szerintem ugyanazok a mondatok kavarognak a fejünkben. Hiszen nem halt meg! Most egy kicsit jobb lett a kedvem, de természetesen még mindig aggódok.
Ha az orvos igazat mond, és Emily felébred a kómából, akkor lehet, hogy maradandó károsodást szenved. Talán mit? Lehet, hogy az agya sérül. Lehet, hogy a látása. Bármi megtörténhet, nem lehet tudni.
Mivel egyikünk sem orvos, ezért nem tudunk sok mindent erről a témáról. Tanácstalanok vagyunk. Csak várunk és várunk, hogy mi fog történni, és reménykedünk, hogy ezek után minden rendben lesz.